A Dunántúli-dombság keleti részén fekszik, Tolna megye és Baranya megye határvidékén, Szekszárdtól körülbelül 20, Pécstől 40 kilométerre.
Bonyhádhoz 1 nagyobb és 5 kisebb városrész tartozik: Majos a legnagyobb, Börzsöny, Alsóbörzsöny, Tabód (németül Taboldsdorf), Tabódszerdahely és Ladomány. További nagyobb városrészek a Szecska és a Fáy András lakótelep.
Bonyhád központi részén, a Széchenyi téren 2020-ban elkészült új körforgalom. Kaszinókert szerkezetileg 2019-ben újúlt meg.
Majos Bonyhád központjától kb. 4 km-re nyugatra fekszik. Nyugati része egy mély völgyben található. Majos utcáit számokkal látják el, így van Majos I. utca, Majos II. utca stb. Korábban, más településekhez hasonlóan a magyar történelem és kultúra nagyjainak (Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor stb.) nevét viselték. Amikor a falut Bonyhádhoz kapcsolták, akkor kapták a sorszámokat, a város azonos nevű utcáival való összetéveszthetőség elkerülése érdekében. Nevezetessége a bonyhádinál is idősebb evangélikus temploma.1719-ben Szenicei Bárány György feljegyzései szerint báró Schilson telepített néhány evangélikus németet Majosra, akik késöbb rokonaikat is Majosra hívták. 1743 -ban gazdát cserélt. Perczel József birtokába jutott. A székelyek betelepedése Majosra 1945.április 5-én kezdődött.
Ladomány egy kis völgyben fekvő, eldugott település volt, ahová a 6-os főútról Széptölgyesnél lekanyarodva lehet eljutni. Hasonlóan számos más Tolna megyei községhez Ladományt is német telepesekkel népesítették be a törökdúlást követően az 1700-as évek első felében. Az 1930-as években is mindössze 150 fő lakta, mégis volt temploma, iskolája, olvasóköre, fiókpostája, boltja. Emiatt a gazdag, de mindentől messze lévő települést „Kanadának” csúfolták a környékbeliek.
A kis falut 1940-ben csatolták Bonyhádhoz, majd 1946-ban a község németségét kitelepítették. Az elzárt, bekötőút nélküli helyről a betelepített lakosok is elköltöztek. Végül 1992-ben Bonyhád városának lehetősége nyílt állami támogatással a régen áhított beton bekötőút megépítésére, ami után életre kelt Ladomány. A romos Nepomuki Szent János-templomot is felújították, majd többen hétvégi házat vettek az időközben a kirándulók közt is népszerűvé váló helyen.
A város nevének eredetére több feltevés is létezik. Az egyik, hogy a „bony”, vagyis a „mocsaras, vizes” jelentésű szóból ered. A másik elmélet szerint itt Bonyháról, az erdélyi Prokuj gyula egyik fiáról van szó. Egy harmadik elmélet szerint pedig itt a Bonya (Bucna) nemzetség neve, amiből ered Bonyhád város neve. Egyes helytörténészek felvetik egy családi név származtatását is, mely egy olyan család névadása, mely Bonyhád mai területén vásárolt földet, még a település benépesülése előtt.
Bonyhád mai területén kelta kori régészeti leleteket tártak fel. Mint település kb. a 14. századtól létezik. Átmeneti időszakot az elnéptelenedéssel fenyegető török uralom jelentett.
Bonyhádon a 6-os főút mellett talált a XIV. században felhúzott gótikus templomot a török hadak rombolhatták le 1542-ben, valószínűleg felgyújtották.[10] Idővel a falak köveit a kor szokása szerint egy részét elhordták, az alapokat pedig hordalékkal fedték be a századok. A félig kiásott romot kutatva a régészek rábukkantak a bronzharang darabjára, és XV. századi pénzérméket is találtak.
1782-ben megszerezte a mezővárosi címet. Bonyhádon a legkorábbi időkig visszamenőleg éltek együtt magyarok, szerbek (rácok), majd németek és zsidók. Később felvidékiek és székelyek is a város lakói lettek. Így együtt élt a városban katolikus, evangélikus, református és zsidó. 1872-ben Bonyhád újra község lett, majd 1903-ban nagyközség.
Bonyhád a két világháború között a legalapvetőbb nemzetiségi jogaiért küzdő németség és a kisebbség asszimilációjában érdekelt hatalom ütközetének egyik központi színhelyévé vált. A második világháborút követően a koalíciós kormány a cseh(Benes) és a szövetséges hatalmak nyomására a németek jelentős részének minden vagyonát elkobozta, őket pedig elűzte szülőföldjükről. Bodor György erdélyi származású pesti jogász telepített ide, a megüresedett sváb házakba Erdélyből székelyeket, ill. a Felvidékről (például : Istensegítsről , Tardoskeddről) felvidéki magyarokat.